AURÓRA - A magyar balett kezdetei
Auróra 1
Campilli (1820-1889) igen érdekes, kettős egyénisége rajzolódik ki a kritikákból: táncosként, koreográfusként nem volt elsőrangú, ugyanakkor a tánckart igen erős kézzel vezette és megalapozta a magyar balettkar színvonalát. Az ő egyéniségéről, és 40 éves működése idején (a Nemzeti Színház és) az Operaház balettéletébe ad betekintést az Auróra 1 projekt eredménye.
A projekt aktualitását a 2019 évi Campilli évforduló adja.
Az Auróra projekteket a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete támogatja.
Auróra 2
Aranyváry Emília (1930-as évek-1868 után) prímabalerina Nemzeti Színházban való színpadi fellépéseinek kritikáiból kialakul egy kép a táncosról, a művészről. 1840-es, 50-es és 60-as évekbeli kritikák, valamint a magyarországon fellépő nemzetközileg vezető balettáncosnők budapesti fellépéseinek kritikáiból kapott képet ágyazza történeti kutatási keretben az Auróra 2 projekt.
A kutatási projekt eredményei
Aranyváry Emília prímabalerina korszakának környezete egy VR kiállításon lesz: megtekinthető: a Nemzeti Színház külső és belső tere, valamint a balett "fétisei", 3D és 2D tartalmakkal rendelkező virtuális térben.
A tánctörténet oktatásban való VR használatról bővebben itt.
Ezt az Auróra projektet a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete, valamint a Debreceni Egyetem Informatikiai Kara támogatja.
Auróra 3
Az Auróra 1. és 2. publikációk után az Auróra 3. a magyar balett történetének századforduló körüli korszakát mutatja be. Ez az időszak különösen termékeny volt balettek szempontjából. Kialakult egy sajátos repertoár, amely hasonlóan alakult a korszak nemzetközi balett trendjeihez. A balett formanyelv romantika utáni kiüresedésével a balett szórakoztató jellegű, technikai bravúrokat bemutató műfajjá kezd válni. Jellemzőek a monumentális kiállítású balettek és az eklektikus szövegkönyvek. Ebben az időszakban még erősebben jellemzi a hazai balettéletet az itáliai befolyás. Hazai jelentős balettoktatás híján a táncosnők elsősorban itáliai iskolákban képzik magukat. Később az első orosz vendégjátékokkal a szigorúbb cári balettklasszikával is megismerkedik az operaház gárdája.
A sajátos, kissé külsőséges, mégis igen érdekes balett repertoárt termő korszak zenéjéről, balettjeiről, táncosairól és a balettműfaj sajátos kérdéseiről ad átfogó képet egy elkészítés alatt álló kiadvány.
Az Auróra projekteket a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete támogatja.
Auróra 5
A nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából került előbbre az Auróra 5., amely Milloss Aurél és Paulini Béla Magyar Csupajáték című produkciójáról szól. A magyar folklóron alapuló színpadi produkciót az 1938-as NEK alkalmából állították színre, igen nagy sikerrel.
A Magyar Csupajáték több szempontból is érdekes, termékeny művészi együttműködésben létrejött összművészeti alkotás. A Magyar Csupajáték az első magyar, néptáncot művészi szinten színpadra állító produkció. A Magyar Csupajáték az akkori kortárs zenei és képzőművészeti élet legjelentősebb személyiségeit gyűjtötte össze. (pl. Kodály, Lajtha, Farkas, Pekáry, Szőnyi, Aba-Novák) Egyben a folklóranyag színpadra alkotásának mintáját adta a későbbi koreográfusok számára.
A kutatás aktualitása: a Magyar Csupajáték az 1938-ban Budapesten megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából létrehozott programsorozat része volt; 2020-ban lesz Paulini Béla halálának 75. évfordulója.
A születő kiadvány régi hiányt pótol a Magyar Csupajáték többrétű bemutatásával.
A Magyar Csupajáték kutatásának fehér foltjai közé tartozik a konkrét színpadi megjelenés hiányos ismerete. Ehhez a publikáció a történeti adatok mellett vizuális anyagot is hozzátesz. A Magyar Csupajáték 1939-ben Londonban is bemutatásra került. A londoni előadást a BBC élőben közvetítette. Ennek lehetséges nyomait a nemzetközi adatbázisokban feltérképezzük. Emellett mintegy 30 jelmez- és díszletterv áll rendelkezésre akvarell és grafika formájában magángyűjteményekben, eddig publikálatlanul. Ezeket válogatott, rendezett formában a publikációban el kívánjuk helyezni.
A kutatás előzményei: A magyarországi Milloss-kutatás legjelentősebb munkái Kővágó Zsuzsa tollából származnak. Kővágó Zsuzsa Bólya Anna Máriával évfordulós szimpóziumot szervezett Milloss Aurélról, Szabó Ivánról és Nádasi Ferencről, 2018. 12. 01-én. Mindhárom személyiség köthető valamilyen formában a Csupajátékhoz. Ehhez kapcsolódva, a Magyar Táncművészeti Egyetem támogatásával elindult a legjelentősebb Milloss-kutató, Patrizia Veroli Milloss-monográfiájának fordítása, melyet az említett kutatók lektorálnak a fordítási munkával párhuzamosan.
Az Auróra projekteket a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete támogatja.